Share

2.  nap: Vasárnap (a szombati nap itt olvasható)

Szikrázó napsütésre ébredtünk Zsolti nővérének lakásában.
Délután 2-re tették a találkozót, mivel úgy ítélték meg az oktatók, hogy addigra lesz kedvező az időjárás a gyakorlásra. Egy kis családlátogatás után gombóccal a gyomromban szálltam be a kocsiba: ma tényleg repülünk?

Alpok-Adria kerékpártúraMire odaértünk a csapat többi tagja ott üldögélt a fűben az ernyők között: a szél túl erős volt a gyakorláshoz, így egy időre parkolópályára kerültünk.

Körülbelül 1-1.5 órás várakozás után a szél csendesedni kezdett. Lóránt (az oktatónk) úgy döntött, hogy a domb túloldalán már alkalmas az idő a repülgetésre. Gyorsan átvittük a cókmókjaink és el is kezdtük a gyakorlást. A tegnapi naphoz képest jóval magasabbról indultunk: egy szép lankás lejtő tetejéről.

A feladat ugyanaz volt mint tegnap: tyúktartásban rongyolni előre és követni a walkie-talkie-ban hallott utasításokat. Azt kellett különösen a fejünkbe vésni, hogy az előredőlt helyzetet (a”tyúktartást”) tartsuk meg egész végig. Akkor is, ha elemel minket a földről az ernyő!

A mi csoportunk próbálkozott elsőként és most Balázs kezdett (folytattuk a sort, ahol tegnap abbahagytuk).  Balázs eddig is nagyon ügyes volt, mondhatni igazi őstehetség 🙂 Minden sikerült neki elsőre és nagyon szépeket futott. Na, most sem volt másképp, a feladatot csillagos 5-ösre teljesítette:


Szóval ezt kellett (volna) mindnyájunknak produkálni 😀  Általában nem sikerült. 🙂 A napi menet nagyon pörgős volt: egymás után, de folyamatosan startoltak a csapatok. Így viszonylag sokszor tudtunk próbálkozni. Jómagam közvetlen Zsolti előtt kerültem sorra. Kérleltem, hogy menjen elém, de nem jött össze…. 🙂 Meglehetősen izgultam, de emellett nagyon kíváncsi is voltam. Három dologtól tartottam:

1) A csipkebogyósban landolok.

2) Eltaknyolok és arccal tompítok (éppen ezért le is vettem a szemüvegem ..)
3) Összekeverem a jobb meg a bal kezem és nem tudom követni az utasításokat.

De végül a kíváncsiság győzőtt, így hát elindultam. Tényleg nem tudtam, melyik a jobb és melyik a bal kezem. A csipkebogyóst is vészesen megközelítettem (de végül szerencsére sikerült kikormányozni az ernyőt amiért szép dicséretet is kaptam 😀 ) ÉS REPÜLTEM!!! Nem olyan nagyon sokat és nem is túl magasan, de számomra ez is hatalmas élmény volt 🙂    

Mások már nem voltak ilyen szerencsések: Peti a tegnapi sárga ernyős srácot vette példaként és eltűnt a csipkebogyósban. A balszerencséje oka: jobb és bal kezek összetévesztése 😀  Hálistennek az ernyőt és Petit is könnyen kiszabadítottuk a bokrok közül, így pöröghetett tovább a sor.

Zsolti első repülését alig tudtam videora venni annyira kellett nevetnem közben. 😀 Ő ugyanis nagyon komolyan vette a feladatot: futott, ahogy csak bírt!!! Nem számított az útját keresztező bokor se: ő úgy átnyargalt rajta mint egy díjugrató angol telivér.  Az sem számított neki, hogy majdnem orraesett…Ő csak futott és futott…Még a levegőben is 😀 Egyszerűen imádtam  😀 :


 

A második próbálkozásom nekem is igen viccesre sikeredett. Az sajnos nem került felvételre, pedig azt is minden nap megnézném 😀

Siklóernyőzés

A helyzet a következő volt: a pálya közepén ott flangált egymás mellett néhány középkorú ember. Békésen sétálgattak lefelé a dombról, vasárnap délutáni egészségügyi mozgásuk végéhez közeledtek. Mélyeket szippantgattak a friss, hegyi levegőből. Ekkor startoltam el én a dombtetőről… 😀 A földet bámulva rohantam előre és mentem amerre a szél fújt… Ekkor hangos ordibálás csapta meg a fülem: a domb tetején álló társaim üvöltöztek a sétáló embereknek, hogy azonnal menjenek odébb, mert JÖVÖK!!! 😀 😀 De már késő volt….
Mindeközben én javában száguldottam lefelé és épp azon röhögtem, hogy térddel felszántottam a pályát és hogy ez “milyen állati vicces lehetett a dombtetőről nézve” 😀 😀 Ekkor vettem észre az andalgó embereket…. Ők rémülve hátranéztek (már késő volt bárhova is ugraniuk) és azt látták, hogy egy szakadva röhögő siklóernyős száguld feléjük… 😀 😀 Jómagam irányítani nem tudtam az ernyőt-ugyanis a saját röhögésemtől nem hallottam, mit mond Lóránt a walkie-talkieban… 😀 Nagy szerencséjük volt, mert pár centire suhantam el mellettük.

Ezután (most már persze azon kacagtam, hogy mit láthattak a túrázó emberek) keresztülsiklottam a pályán és célba vettem a szemben lévő csipkebogyóst 😀 Ekkor azonban érzékeltem, hogy jobb ha befejezem a nevetést és meghallgatom mit ordít Lóránt a walkie-talkiban, különben fájdalmas vége lesz ennek a vicces történetnek. 😀

Ezek után úgy gonodlom, hogy azok az emberek kétszer is meggondolják a jövőben, mennyire mennek közel siklóernyős bandákhoz…
imaginelife-2012-08-29-11.03.09

Nos, ilyen vidámságban telt el a délután. Rengeteg nevetnivaló akadt és emellett belekóstolhattunk a repülés élményébe… Csodás hétvégénk volt 🙂 A kétnapos tanfolyam végére mindketten arra a következtetésre jutottunk, hogy szeretnénk a siklóernyőzést komolyabban megtanulni.

Nagyon szimpatikus ebben a sportban, hogy viszonylag könnyű elsajátítani (néhány hét alatt elvégezhető az alaptanfolyam, amivel már bárhová tudsz menni repülni). Emellett az egész felszerelés elfér egy ~18 kg-os táskában.

A siklóernyőzés előnye a többi repülős sporttal szemben, hogy nem kell kiugrani semmilyen repülőből, mégis igen magasra lehet szárnyalni vele. 🙂

Ráadásképp a fairplay siklóernyős egyesület minden évben többször megy külföldre repülni. Ez nekünk nagyon imponál, mivel imádunk túrázni és új helyeket megismerni. 🙂

Nem utolsósorban pedig az oktatók egytől egyik profi szinten űzik a sportot és -ami még nagyon fontos- tanítani is tudnak! 🙂

Szumma szummarum, én mindenkinek ajánlom, aki kicsit is érdeklődik a repülés iránt, hogy próbálja ki a siklóernyőzést! Nem drága, főleg az ilyen kuponos verzió és mégis hatalmas élmény!

Nekünk szerelem volt első siklásra! 🙂 🙂

DSCF8275