Share

2016.8.11. Csütörtök

Útvonal: Bad Goisern – Hallstatt – Bad Mitterndorf, 51 km

“Új nap, új reggel, az esős időnek mától VÉGE!”- gondoltam én, amint reményekkel telve kikászálódtam az ágyból. Mindez szertefoszlott, mikor megdörgöltem a szemem és kinéztem az ablakon:

DSCF4425

A hegyek pipáltak és még mindig esett. Jeee.

Gyorsan lecsekkoltuk az időjárást: úgy tűnik, hogy egy nappal eltolódott az esős idő….Brrrr…. Viszont holnapra már szép, napos időt mondanak, úgyhogy már csak ma kell mocsári szörnynek beöltözve tekerni.

A szokásos reggeli szeánsz (pakolás,fizetés,reggeli) után nekiveselkedtünk a napi adagnak. /Megjegyzés: a reggelinél nem bírtam ki, hogy ne tegyek el 1-2 zsebnutellát az útra… /

A nap első érdekessége a Hallstätter tavon keresztülmenő hosszú,vadregényes híd volt, amit kifejezetten bicikliseknek alakítottak ki. Nekünk nagyon bejött 🙂

DSCF4437

Hallstatt városához egy kis kitérőt kellett tegyünk, de mivel annyira világhírű településről van szó, nem tudtuk megállni, hogy ne vessünk rá egy röpke pillantást.

Nos, szerintem nem mondok semmi meglepőt azzal, hogy RENGETEG turista volt a ramaty idő ellenére is…

Nekem nagyon tetszettek a hegyoldalba épült kis házikók, a nyüzsgő sétálóutca, a sok árus-cukrászda-kávézó,  de mivel nem kifejezetten élményteli ennyi ember között tologatni a paripákat, nem sokat időztünk a faluban.

Névtelenhallstatt2Össz-vissz ezt a 2 képet sikerült elkészíteni emberek nélkül. Egyébként pedig így festett a sétálóutca, zsúfolásig tele (természetesen főleg ázsiai) turistával:

hallstatt

Hallstatt után  következő megállónk Bad Aussee volt, ahol már olyan farkaséhesek voltunk, hogy az első BILLA-ban összevásároltam mindent és mivel leülni nem nagyon volt hol, a tér közepén helyi attrakcióként kétpofára tömtük a búránkat. Ezt most nem alpáriságból írom, de tényleg: ültünk a tér közepén és amit műveltünk azt evésnek nem lehetett nevezni, csak zabálásnak 😀 Éééés annyira jólesett…. Őszintén szólva erről a városkáról semmi  más nem is maradt meg… 😀

DSCF4560

No de magáról az útról, hogy valami hasznosat is írjak az erre tévedő bringásoknak: volt pár tüdőrepesztő szakasz, de ez nem meglepő, senki ne számítson sétagaloppra Ausztriában 🙂 Errefelé az egyik pillanatban még békésen tinglitanglizol valami tó partján, nézegeted ahogy a kacsák békésen uszikálnak vízen, aztán egyet pislogsz és azon kapod magad, hogy egy 20%-os emelkedőn próbálod felvonszolni a puttonyod…

DSCF4547

Egy emelkedő után

Ma is volt néhány ilyen gatyarepesztő, de a legaljasabb mégsem ezek közül volt… Már az utolsó 20-asnál tarthattunk amikor azt vettük észre, hogy egyszerűen nem mennek a bringák. Nyomtuk teljes gőzzel, igyekeztünk amennyire csak tudtunk, hiszen alig vártuk már, hogy ebben a ratyi időben célba érjünk, de az Istennek se akart 18 (!) km/h felé emelkedni a sebességmutató… Azt észleltük, hogy aljas kúszóbabként emelkedik az út (azaz szemmel szinte észrevehetetlen az emelkedés, csak a lábadban érzed, hogy nem síkon mész), de azért ilyen lassan akkor sem szoktunk menni…. Végül arra a következtetésre jutottunk sűrű anyázások közepette, hogy valószínűleg a lassú haladásunk oka: az út aljas kúszóbabként való emelkedése PLUSZ az utat fedő idióta kavics PLUSZ nyilván valaki beragasztózta a kerekeket a legutóbbi megállóhelyen.

DSCF4592

Szóval az utolsó húszas ilyen hangulatban telt-de legalább kaptunk egy kis napsütést-, aztán nagy nehezen megérkeztünk célvárosunkba, Bad Mitterndorfba, ahol egy nagyon szimpatikus kis vendégházban szálltunk meg. Természetesen rögtön kiderült, hogy a tulajdonosa egy kedves magyar pár. 🙂 A Hotel Igelheim különlegessége az volt, hogy tele volt sünikkel…. Mindenütt sünik voltak, sünis plüssök, sünis kulcstartók, sünis figurák, sünis képek…Süni,süni,süni. Később kiderült, hogy a házaspár gyűjti őket és manapság nehéz olyan sünis dolgot találni a boltokban, amiből nekik nincs már egy példány. A legdurvább az volt, hogy felfedeztem egy darabot abból a sünis plüssből, ami nekünk a tesómmal még gyerekkorunkban volt kb 20 éve…

De egyébként teljesen ízléses és szimpatikus volt a hely, nekünk nagyon tetszett! 🙂 Ráadásképp volt néhány élő afrikai süni is, ők egy hatalmas terráriumban laktak a kertben.

A nap hátralevő részét a jól megérdemelt pihenéssel töltöttük, élveztük a napsütést, a sört és a kilátást a hegyekre…. 🙂

DSCF4605

UGRÁS A KÖVETKEZŐ NAPRA!

Napi video:

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés