Share

A héten iccakai madárfogáson voltunk!

Elméletben ez egy egyszerű dolog: az odúinkban szunyáló madarakat alattomosan meglepjük, meggyűrűzzük (a kocsiban) majd visszatesszük őket ugyanabba az odúba.

cini1_legkisebb

Gyakorlatban ez a következőt takarta: éjszaka, 4 fokban, 5 órán keresztül, párosával botorkáltunk a koromsötét susnyás erdőben és próbáltuk megkeresni azt a ~80 odút,amit nappal sem könnyű megtalálni. Nemes feladat! 😀

Ma már tudom: nem véletlen, hogy Bear Grylls sem éjszaka próbál kijutni a dzsungelből… Baromi sötét van ám! 😀 Pláne egy jól megtermett bükkösben.

scared-lemur-in-the-dark-big

Mindemellett én élveztem, mert jókat röhögtem egy-egy párbeszéden. Például:

“-Te,Tomi, itt egy kerítés… Sohasem láttam még.
-Én se.
-Akkor szerinted hol a pélóban vagyunk? …
– Nem tom.”

Néhány perc csend és gyaloglás után Tomi kinyújtja előre a botot, mint Toldi:

“Az ott! Valami nagyváros fénye?”

Hát, szerencsére nem, mert a legközelebbi kb 15 km-re volt… 😀

Másik alkalommal egy vadedető környékén flangáltunk, jól bent az erdő mélyén:

“- Te, gőzöm sincs, hol vagyunk.-mondja Tomi.
– Hát, most én is megkavarodtam. Vajon merre van a kocsi? – teszem fel a költői kérdést.
– Szerintem arra – mondjuk egyszerre és mutatunk totál ellenkező irányba…”

Néha tényleg félelmetes, hogy milyen könnyen el lehet tévedni a sötét erdőben (amit egyébként elég jól ismerek).

Mi Tomival egy vadat sem láttunk, de ez valószínűleg csak a túl hangos röhögésem miatt volt, mert a másik odúszedő csapat rengeteg világító szempárat látott maga körül…

Szumma szummarum, 5 órával később, kábé éjfél körül, lábunkban sok km-rel végül majdnem minden odút megtaláltunk. Bár az egyik madár teleportált egy kicsit, mert mikor vissza akartuk tenni a saját odújába, egyszerűen nem találtuk, így egy odébb lévőbe dugtuk vissza… Másnap reggel biztos meglepődött szegény pára. 🙂

A hazafelé úton rengeteg vadat láttam. A legnagyobb élmény az volt, mikor átment előttem néhány MUFLON az úton (eddig csak a Mátrában volt hozzájuk szerencsém).Az egyik faluban pedig egy kis nyest garázdálkodott a házak között (gondolom pipikéket keresett…)

Nos, ilyen élményekkel gazdagodtam az éjszakai madárgyűrűzéseken. Szép volt, jó volt, de szerencsére nem kell minden nap menni 😀