Share

2015.8.20.,csütörtök, Zsolti szülinapja 🙂

A haza útvonalterve a következő volt:

1.) vissza kell tekernünk Udinéba (kb 60-70km)
2.) 17:17-kor fel kell szállni a Villachba tartó vonatra
3.) 9 perces átszállási idővel át kell szállni a Salzburgba tartó vonatra
4.) este 21:00-kor pedig Pfarrwerfenben el kell érnünk a biciklistaxit, ami felvisz minket a kocsihoz. (a biciklistaxit még az első nap ajánlotta a szállásadónk, mert brutális emelkedő vezet a vasútállomástól Werfenwengig, nekünk pedig ugye ott az autó…) Még foglaltunk ott egy éjszakára szállást és másnapra terveztük a hazaindulást.

Másnap reggel nagyon korán indultunk, mert féltünk, hogy lekéssük Udinéban a vonatot. Az út nagyon ismerős volt, hiszen néhány napja ugyanezen az útvonalon jöttünk csak szemben. Mégis, azért akadt benne homályos folt…Nem meglepő módon el is tévedtünk (egyszer nem kicsit…).

Duino Udine

Hogy rövidre zárjam a sort, már 1 óra körül Udinéban voltunk, így akadt pár eltöltendő óránk. Mindenekelőtt megvettük a vonatjegyeket.

Itt kell egy kis kitérőt tennem (főképp azoknak, akik szeretnék megcsinálni ezt a túrát), mert ez egy érdekes része az egésznek. Ugyanis az interneten ha valaki rákeres erre a kerékpáros útra (Ciclovia Alpe Adria Radweg stb) akkor azt olvassa, hogy ez az útvonal jelképezi az osztrák és az olasz nemzet példátlan együttműködését. Azt hangoztatják, hogy neked csak annyi a dolgod, hogy elindulsz Salzburgtól az Alpok szívétől, néhány nap múlva megérkezel Gradoba a tengerhez, majd pofonegyszerűen visszajutsz vonattal Salzburgba: Udinéből elmész Villachba, onnan pedig átszállsz a Salzburgba tartó vonatra, még várakoznod sem kell. Csodásan hangzik! 🙂 És én mindezt el is hittem, ugyanis a neten semmi más információt nem találtam.

enhanced-buzz-18373-1330456869-31

Na, visszatérve a sztorihoz, odamentünk a pénztáros fickóhoz és kértük a jegyet. Pontosan és érthetően elmondtuk, hogy vagyunk mi és két bicikli (mondjuk le se tagadhattuk volna…). A pasas nem teketóriázott, nem is kérdezett semmit, csak nyomta a jegyeket. Ekkor kezdett gyanússá válni a dolog…. 😀 Ugyanis a bicikliknek nem volt jegyük. Megkérdeztük tőle, hogy ez így rendben van-e. Azt mondta, igen, majd a vonaton kell megvenni a kallertől.

No, kiálltunk a sorból, meghánytuk-vetettük a hallottakat és arra a következtetésre jutottunk, hogy a magyar vasútból kiindulva ez így nem lesz jó…

Valamit itt az ürge nem tud…

9d3f76cd31ebdbe2c9d09ae147526f3a

Ezért visszaálltunk a sorba, hogy megkérdezzük újra-de immáron úgy sunnyogtunk, hogy a másik ablaknál ülő jegypénztároshoz kerüljünk… Őneki is elmagyaráztuk a helyzetet – külön kitérve a biciklik jegyére és az osztrák vonatra- de ugyanazt fújta mint az előző…

Zsoltival oldalt ismét megtárgyaltuk a helyzetet, majd harmadjára is beálltunk a sorba… 😀 Az 1-es számú pasashoz kerültünk és szépen kértük, adjon nekünk biciklisjegyet 😀 Légyszi.

bc0e8aa492cb3c8b8a99e93f4c3ce1a1

Nem adott.

Mit volt mit tenni, nem tudtunk kicsikarni egyikből sem kerékpáros jegyet, több munkatársuk pedig nem volt…Még az információs pultnál bepróbálkoztunk de ő sem tudott semmi újat mondani.

Így hát elindultunk, hogy boltot keressünk és megebédeljünk. Fél órán át bolyongtunk Udinéban ABC-t keresve, mire feladtuk és egy helyitől kértünk segítséget… Nagyon készségesen megmutatta nekünk a tőlünk 20 méterre található bolt bejáratát 😀

Bevásároltunk, egy padon ettünk, majd visszatértünk a vonatállomásra és várakozó pozícióba tettük magunkat… Közben Zsolti egy korsó sörrel kötött mélyenszántó barátságot, én pedig egy bringás csapattól érdeklődtem a jegyek felől 😀 Ők is a pénztáros fószer oldalán voltak, így ekkor már elhittem, hogy csakugyan nincs rá szükség…

6

A biciklik szállításáról röviden azért írok, hogy valami hasznos információ is legyen azoknak, akik hasonló túrára készülnek. Olaszországban és Ausztriában is külön vagonja van a bringáknak. (Nem úgy megy ám, mint otthon, hogy csakúgy felteszem akárhova…). A biciklis vagonon külön kék szerkós emberek dolgoznak, akik fel-le pakolgatják a bicikliket. A bringáról a táskát le kell szedni. Mikor feladod a sajátod, megkérdezik meddig mégy és aszerint helyezik el a tied. Út közben pedig minden állomáson kinyitják a vagont és felteszik az új felszállókét illetve leadják a leszállókét (jó esetben mindenkinek a sajátját 😀 ).

7

Biciklis vagon, ÖBB

Mindez egyébként nagyon jó, csak ha például van 5 perced az átszállásra és az elsők között adtad fel a bringád (mint ahogy mi voltunk 😀 ), akkor szívsz egy nagyot a lepakolásnál, mert a tiédet adják le legutoljára 😀 Szóval erre érdemes odafigyelni…

Na ennyit a biciklik utaztatásáról. Egyébként minden flottul ment, szerencsére nem kellett kapkodni, mert helyből indult a vonat. Vaspoggyászaink feladása után Zsoltival kerestünk magunknak egy helyes kis kabint és élveztük az utat Villachig. Nagyon érdekes volt a vonatról látni azt az utat amit bringával bejártunk (hiszen a régi vasút vonalán futott a biciklisút és azt jórészt látni lehetett 🙂 ) Félúton egy kedves osztrák pár csatlakozott hozzánk akikkel jót beszélgettünk (és valami nagyon szagos kaját ettek…a jegyellenőr majdnem kifordult a kabinból 😀 ).

8

Az út végénél kicsit kezdtünk aggódni, mert késésben volt a vonat… A 9 perces átszállási időből maradt kb 5. Kérdeztük az osztrák párt, mennyire lehetetlen a dolog biciklivel, de csak mosolyogtak és jó szerencsét kívántak 😀

A bringák lepakolásánál káosz volt. Röpködtek a jobbnál jobb cangák és a mienk természetesen legutoljára jött… Azt a loholást amit ezután levágtunk… 😀 Így visszagondolva elég viccesen nézhettünk ki… 😀 Lépcsőn le, rongyolás a másik vágányhoz, lépcsőn fel.

Sceny-biegu-w-filmie

Mire odaértünk már indulófélben volt a vonat, a kallerral pedig egy bringás pár vitázott. Fél szemmel láttam, hogy a jegyüket lobogtatják neki… 😀 ” Ahogy Laszlo mondaná:

 

Nem volt túl bizalomgerjesztő, de mi nem foglalkoztunk velük csak észrevétlenül kommandóztunk és próbáltuk a hátuk mögött feltömni a bringáinkat…… Bárhova csak rajta legyünk a vonaton…Zsolti végül a budiajtót zárta el velük, végérvényesen beszorítva ezzel önmagát a mellék mellé 😀

images (1)

Már épp préseltem fel magam a küllők közé, mikor a kaller megkocogtatta a hátam… Elkérte a jegyünk…. Remegő kézzel és izzadságtól gyöngyöző homlokkal adtam át őket. Gyors pillantást vetett rájuk és csak ennyit mondott: “Nem, nincs helyjegy a bicikliknek, erre a vonatra nem szállhatnak fel”…

horcsogok-28

ANYÁD, mondtam én, csakígy magyarul. 😀 5 másodpercben elmagyaráztam neki, hogy Udinéban azt mondták nem kell jegy,bla bla…

De a kaller csak a fejét csóválta, leszedette a bringákat, fellépett a vonatra és elsuhant…

Mi pedig ott álltunk két bringával, a szállásunk 200 km-re és az utolsó vonat aznapra elment.

 

HEPPI BÖRZDÉJ, ZSOLTI! 😀

Ugrás a következő bejegyzésre…