Share

Útvonal: Szob – Ipolydamásd – Letkés – Ipolytölgyes – Vámosmikola – Tésa – Vyskovice nad Ipl’om (Ipolyvisk) – Sazdice (Százd) – Ipel’sky Sokolec (Ipolyszakállos) – Pastovce (Ipolypásztó) – Salka (Szalka) – Letkés – Ipolydamásd – Szob

terkep
Történt egy szép szeptemberi napon, hogy elindultunk a Börzsönybe a két biciklivel, hogy részt vegyünk ezen a bizonyos teljesítménytúrán. A szokásos formánkat ismét hoztuk: az utolsók között indultunk, ezért hajtottunk mint a güzü, nehogy bezárjanak az ellenőrzőpontok. Sikerült őket elérni, persze mire odaértünk, a legtöbbet már kifosztották, így a kajából nekünk már csak a maradék jutott (vagy az se).

A tésai ellenőrzőpont

A tésai ellenőrzőpont

Nem gond, nem zabálni jöttünk-gondoltuk. Persze azért betömtük volna a csokikat, ha maradt volna. A túra nevéből adódóan én sima terepre számítottam,de természetesen nem így lett, úgyhogy néhol azért elhagyta a számat egy-két nem ideillő szó. Viszont a táj gyönyörű volt!

1238970_712577325435410_641433089_n 1185515_712577615435381_636628292_n 1006343_712577308768745_959045825_n
61429_712577315435411_1886421389_n

A szlovák részen egy nagyobb durranás kíséretében Zsolti kereke megadta magát.

Nincs gond, van defektjavító spraynk! Csak belefújjuk a kerékbe és már mehetünk is tovább!” -mondtuk bizakodva.

Bele is adtunk apait-anyait a fújásba, a végeredmény: gusztustalan, szelepnél kifolyó hab,tekerés közben sziszegő hang és 1 perc múlva ugyanolyan lapos kerék mint volt…

560504_712577565435386_1817222254_n

 

1185302_712577578768718_1472799331_n

A következő ellenőrzőpontig valahogy elvánszorogtunk, ott pedig a szervezők felajánlották, hogy Zsoltit elviszik a célba a biciklijével együtt. Ígyhát egyedül róttam tovább az utat a szlovák mucsaröcsögék közt. Közben eszembejutottak a medvék, akik Szlovákiából érkeznek a Börzsönybe…Néztem, milyen gyorsan tekerek, de aztán arra gondoltam, hogy tökmindegy, a medve úgyis gyorsabb. Így hát az esélytelenek nyugalmával hajtottam tovább.

998793_712577745435368_743996120_n

Szerencsére nem találkoztam velük, viszont mielőtt átléptem a magyar határt ez a felirat fogadott:

1234683_712577852102024_629052455_n

Azért ezen mosolyogtam egy jóízűt 🙂

1003831_712577928768683_1182154703_n

Már majdnem elértem a Szobra, mikor is láttam, hogy egy dupla sínpáros vasúti átjárót fogok keresztezni, ami után pár száz méterre lengett a cél. Már el is képzeltem, ahogy gurulok be, Zsolti büszkén integet és megkapom az áhított kitűzőt…. Nyomtam is neki, minél gyorsabban odaérjek. Elérkeztem az első sínpárhoz, ahol menet közben lepillantottam a ferde sínekre. Éppen át is futott az agyamon, hogy mekkorát lehet zanyálni, ha rosszul veszi be az ember. Ekkor elérkeztem a második pár sínhez és éppen úgy is történt: a vékony kis országútim kereke ráállt a vasúti sínekre, elindult mint egy kisvonat, én pedig mentem tovább az aszfaltos úton. Sokáig nem sihuhuzott a biciklim, mert a kattintós cipőm a pedált nem eresztette, úgyhogy ahogy én röpültem a beton felé, ő röpült a lábam után… Ahogy leérkeztem az aszfaltra, azzal a lendülettel már pattantam is fel:

Ugye nem látott senki?!”

Lopva körbenéztem- szerencsére sehol senki-majd szemügyre vettem a bal felem, mert az tompította az ütést. Egy bazi nagy seb éktelenkedett a bal könyökömnél és egy másik a térdemen, de egyéb bajom nem lett. Már éppen visszaültem a nyeregbe megnyugodva, hogy ez az eset én és a beton titka marad, mikor egy férfi hang ütötte meg a fülem:

Jól vagy? Láttuk mekkorát zakóztál az előbb!” …

Ennyit arról, hogy senki sem látta a taknyolást…

A célig kerülgetett a röhögőgörcs, mert elképzeltem, mit láthattak a srácok az egészből:

funny-man-falling-off-bike-rock-perfect-for-my-collection-pics

De a kitűzőt megkaptam és Zsoltit is megtaláltam.